A szegedi Cuháré Táncműhely azok közé az amatőr néptánc együttesek közé tartozik, melyeknek tagjai hiszik, hisszük, hogy a Kárpát-medence népi kultúrája nem csupán múzeumba való elavult, használhatatlan régi holmi, mit nosztalgiából vagy babonából nem dobunk ki, hanem egy igenis élő, erős és rendkívül értékes örökség, mely alkalmas – úgymint az elmúlt pár ezer évben, ma is – igazi, emberi közösségeket formálni, s azokat megtartani.

A Cuháré Táncmuhely 2004-ben alakult felnőtt táncosokból, akik átmenetileg abbahagytuk az együttesbeni aktív táncolást munkahelyi vagy családi okok miatt, de akiknek közben továbbra is igényünk maradt a kreatív közösségi életre, színvonalas mulatásra és mulattatásra, s így, miként zsák a foltját, megtaláltuk egymást, szervezkedni, dolgozni kezdtünk.

A Táncműhely 2006. óta egyesületi keretben muködik (Cuháré Kulturális Egyesület, Szeged), melyet a Detot Berbecs és a Cinkák zenekarral közösen hoztunk létre.

Célunk a Kárpát-medence néphagyományainak minél alaposabb megismerése és annak másokkal való megismertetése, megszerettetése műsoraink, táncházaink, egyéb programjaink által.

A rövid, egy-egy néprajzi tájegység vagy falu táncát, vagy annak egy részét bemutató műsorszámok mellett nagyobb léptékű műsorokat is készítünk, és azokat igyekszünk olyan közönséghez is elvinni, mely egyébként nem ismerője a néptáncoknak. Ilyenformán, többször felléptünk már nem kimondottan néptáncos jellegű rendezvényeken is. De rendszeresen fellépünk Szeged város rendezvényein (pl. Szabadtéri Játékok, Karácsonyi vásár). Szívesen járunk a Szeged környéki városokba (pl. Kistelek, Békéscsaba), falvakba is (pl. Ópusztaszer – Történeti Emlékpark, Kiszombor), de számos külföldi utunk is volt már (pl. Lódz – Lengyelország; Temesvár, Szamosújvár, Kolozsvár – Erdély).

Nagyon fontosnak tartjuk a hozzánk hasonló módon gondolkodó alkotó műhelyekkel való kapcsolattartást, s örömmel tapasztaljuk, hogy a kinyújtott kéz varázslata muködik, baráti körünk folyamatosan bővül, terveinknek még a határok sem szabhatnak határt.

Látjuk, ahogy a „kihalás” szélén, az utolsónak tunő percben, életrevaló népek felfedezték népi kultúrájukat, s a világgal megismertetve, megszerettetve megmentik azt. Hisszük, hogy a mi munkánk és a hozzánk hasonló módon gondolkodó és alkotó műhelyek munkája által megvalósulhat Kodály Zoltán és társai álma, hogy minden ember anyanyelvén, anyanyelvi szinten énekeljen, táncoljon, éljen, s ne a gyakran rossz ízlésű „nemzetközies” másolatok, utánzatok labirintusában tévelyegjen.

Mindezek alapján számunkra vezérlőelv a bevezetőnk elején olvasható mottó.